Lényegében Dunát lehetne rekeszteni azokkal a cikkekkel, képekkel és tanulmányokkal, amik erről a témáról szólnak. Ez is egy lesz közülük, azzal a kis különbséggel, hogy ez az én véleményemet írja le. Ebben a kis szösszenetben megemlítek pár olyan dolgot, ami nekem a leadershipet jelenti. Ezzel lehet egyetérteni, lehet egyet nem érteni, ez mindenkinek a szuverén joga. Nekem ez a hitvallásom, misszióm, amely szerint igyekszem a csapatomat, és bizonyos szempontból a céget is “vezetni”.

Úgy gondolom mindenki leader (vezető) valamilyen formában és valamilyen szinten. Lényegében ez nem opcionális döntés, hiszen az életnek vannak olyan területei, ahol bizony dönteni kell, irányítani kell, menedzselni kell. Ez pedig nem más, mint mindenkinek a saját élete. Ugyanis a munkán kívül magunkra vagyunk utalva, és itt többé-kevésbé kifejlődik ez a képesség. Nyilván vannak kivételek, és vannak időszakok, ahol ez nem érvényesül, de most induljunk ki onnan, hogy már olyan élet szakaszban vagyunk, ahol ez létezik.

Itt ragadnám az első fontos dolgot, amit én különösen fontosnak tartok. A leadership esszenciális eleme a tudatosság és az önképzés. Ugyanis vannak tehetséges emberek, meg vannak töketlen emberek, meg vannak odapakolt emberek, meg vannak, akik léptek egy szintet. De ez sajnos csak egy ideig elég, ugyanis lesznek olyan pontok, ahol expert képességekre lesz szükség, amit bizony nem adnak ingyen. Számomra nagyon fontos pont, hogy folyamatosan növelni kell egyrészt a tudásanyagot, hogy adott helyzetben legyen egy széles eszköztár, amiből válogathatunk, másrészt pedig a személyes tudatossági szintet. Ha belül erős és kiegyensúlyzott vagy, de legalábbis ezt közvetíted kifele (sajnos kevés ZenBuddha leaderrel találkoztam eddig), akkor az egy kiváló helyzet. Lássuk be, hogy neked kell a hidegfejű bölcsnek lenni. Ehhez viszont az élet számos területén szükséges fejlődni pl. pszichológia, coaching, team management stb.

Ezen felül azt gondolom, hogy egy leader mindezt közvetíti a csapata felé is. Tolja, noszogatja őket, hogy ne elégedjenek meg azzal a szinttel ahol vannak. A 121-ok, a visszajelzések mind mind szólhatnak arról is, hogy hogyan legyél jobb, milyen képességeidet érdemes fejleszteni, hol vagy gyengébb.

De hol is kezdődik a leadership?

Nekem ott kezdődik, hogy a saját munkám ura vagyok. Hogy a fenébe is tudnék másokat vezetni, ha a saját munkámat nem tudom uralni? Ha nincs kontroll alatt az, ami rám vonatkozik akkor, hogy tudnék magabiztosan másokat, projekteket felelősséggel és precízen ellátni? Eléggé hiteltelen, ha úgy akarsz másokat vezetni, és olyan emberré válni, aki mögé beállnak, ha a saját házad táján nincs rend. Kezdje mindenki először a saját portájának takarítását, és utána igyekezzen másokról gondoskodni!

Innen máris léphetünk egyet előre.

Nálam egy megkérdőjelezhetetlen alap, hogy a csapat érdekei és céljai túlmutatnak a saját érdekeimen. Mindig is hittem abban, hogy az elégedett csapat többet tud alkotni, termelni, adni, mint egy olyan csapat, aki “elvégezte a munkát”. Nálam itt már el is válik a manager a leader-től. Vannak olyan vezetők, akiknek hatáskörük van bizonyos egyéneket érintő döntéseket meghozni például bérezés, és vannak olyanok, akiknek nincs, mégis tudnak vezetni. A projekten túl látnak, akkor is, ha tudják, hogy ezekkel az emberekkel csak egy projekt erejéig fognak együtt dolgozni. Számukra fontos, hogy ne csak elvégezve legyen a munka. Ha csak a saját érdekeidet tartod szem előtt, akkor az hosszabb távon bizony a csapattól való elválást fogja jelenteni (más csapat, előléptetés stb.), de lényegében bele fogsz esni a “magányos harcos” kategóriába. Amely szuperül jövedelmező neked, de szépen messzire fog sodorni a leadershiptől. Persze ez egyéni döntés kérdése, mindkét út valamit hozzá fog adni az életedhez.

Nem nagyon tudom elfogadni a számok által vezérelt rendszereket. Félreértés ne essék a számok nagyon fontosak. Vészi Gábor (prev Prezi) mondta egyszer egy beszélgetésünk alkalmával, hogy “ha adat van, minden van”. Én hiszek ebben. Adatok alapján tudsz döntéseket hozni. Hogy a fenébe lehet élni continous improvement nélkül. Nem kerül pénzbe retrozni, akár személyesen, akár csapatban. Ha a cég ezt nem támogatja, akkor megoldjuk egy kocsmában, vagy otthon egyedül. Folyamatosan vizsgálni kell, hogy honnan indultunk, hova jutottunk, és mi volt jó, mi az, amin még gyúrni kell egy kicsit. Mindig lehet jobb (nekem ez a véleményem). Ez különösen érvényes akkor, amikor csapatban gondolkodsz.

Kapcsoljunk be akkor két újabb pontot: a hitelességet és a következetességet.

Nem tudom elképzelni fenntarthatónak azt a rendszert, amiben az emberek nem bíznak meg. A vezetés feladata, hogy irányt határozzon meg, egységesen elfogadja, beálljon mögé és következetesen alkalmazza azt.

Itt meg is ragadnék egy remek bicskanyitogató témát. Szerintem nem feltétlenül kell expertnek lenni abban a témában, amihez kötődik a projekted és a csapatod. Én például jogász vagyok, mégis 10 éve elboldogulok az IT szektorban. Ez általában szuper élcelődési téma MEP-en belül, de nem zavar. Amiben másnak tartom magam, hogy én érteni szeretném azt, amit csinálok. Nem akarok kódot írni, de a rendszer ismerete nélkül nem fogok tudni kritikus helyzetekben megfelelő döntést hozni. Egy manager elvezetheti a projektet, egy leader érti mindazt, amit csinál.

Egy leader életének sok sok árnyoldala is van. Ez nagyon igaz akkor, amikor hatásköröd is van arra, hogy mások felett rendelkezz. Ez óriási felelősség! Lássuk be mások életére vagy hatással! Mindeféle nagyképűség nélkül ki kell mondani: hatással vagy a mindennapjaikra, és ezt a terhet és áldást szépen fel kell pakolni minden nap a válladra és kezelni. És itt jön egy újabb pont, ahol nálam elválik a manager és a leader. Ez pedig nem más, mint az érdeklődés. Semmibe, és tényleg semmibe nem kerül minden nap egy-egy jó szó, egy dicséret, vagy egy szúrós figyelmeztető nézés. Nekem nincs nagy csapatom (általában olyan 20 fő körül mozog), de mindenkiről tudom, hogy az élete épp merre halad. Tudok kérdezni, érdeklődni, és a legszebb, hogy nem csak tudok, hanem akarok is. Ez egy szuper lehetőség arra, hogy felderítsem és eltároljam a személyes motivációkat és terheket, amiket be tudok építeni az egyéni fejlődési tervekbe.

Hoppácska egy újabb pont! Leaderként fontos feladatod, hogy mindenkinek mutass jövőképet. Ezt jobb esetben közösen alkotjátok meg úgy, hogy egy win-win-win szituáció alakuljon ki (jó a kollégának, jó a cégnek és persze jó neked is). Egy manager nem alkot jövőt, nem ad “map”-et a kolléga kezébe, egy vezető igen. Itt egy kicsit vitaindító leszek, de úgy érzem úgy lesz kerek az egész, ha elmondom. Úgy gondolom, azért lesznek leaderek a leaderek, mert a tudatossági szintjük jóval magasabb azoknál, akiket vezetnek. Chaar-Lee-val ellentétben úgy gondolom, hogy senki nem születik vezetőnek, hanem szépen kihasználja és fejleszti azokat a tulajdonságait, amik képessé teszik rá, hogy túl tudjon lépni az egyéni érdekeken, és csapat szinten tudjon gondolkodni. Ez egy nagy felelősség, amit úgy kell használni, hogy azok javára fordítod, akikért felelős vagy.

Innen át is csapnék egy újabb pontba, ami nem más, mint az értékteremtés. Mondjuk az ideális helyzet az, ha a cégnek vannak értékei, és azokat a vezetés közvetíti a kollégák felé. De ha nincs, akkor sem szabad kétségbe esni. A vezetőnek is lehetnek értékei, amit tud képviselni. Számomra (klasszikus Y generációsként) fontos, hogy a cég értékei hasonló sávban mozogjanak a saját belső értékrendemmel. Ha ez passzol, akkor teljes mellszélességgel képviselem ezt, és próbálok minden esetben hiteles példát mutatni. Egy leader olyan jelenség, akire felnéznek az emberek, ahogy mondani szokták “aki mögé be tudnak állni”, aki győztes csatákra vezeti a csapatot, vagy bukás esetén újraéleszti őket.

Ennek a cikknek az utolsó gondolata pedig a következő részemről. A jó vezető olyan ember, aki attól válik vezetővé, hogy képes felismerni és belátni, hogy hibázott, és mindezt fel is vállalja.